EKG vizsgálat:
Leírás:
A vizsgálat közben a páciensnek hanyatt kell feküdnie. Meghatározott színkód szerint csuklóira és bokáira egy-egy öntapadó papír- vagy gumiszalaggal ellátott fémelektródát rögzítenek. Az elektródával érintkező bőrfelületet vízzel benedvesítik, vagy géllel bekenik. Az elektródák másik vége a szív elektromos jeleinek feldolgozására alkalmas készülékhez csatlakozik.
A vizsgálattól függően a mellkasra is helyeznek 6 elektródát, melyek helyzete szintén anatómiailag előre meghatározott.
A vizsgálat közben nem lehet mozogni vagy beszélni, mert a légzőizmok mozgása és a különböző zajok a mérés pontosságát károsan befolyásolják. Olykor arra kérhetik a pácienst, hogy vegyen egy mély levegőt, és tartsa vissza a lélegzetét.
A szív által keltett elektromos jelzéseket a készülék átalakítja, és papírszalagon görbe formájában rajzolja meg. Az elektromos jeleket általában 6 vagy 12 különböző elvezetésben ábrázolják, vagyis az EKG-szalagon ennyi görbe látható.
Figyelem!:
A vizsgálat előtt szükséges elmondani a kezelőorvosának, hogy milyen gyógyszereket szed a paciens.
Jó, ha tudja:
Vannak olyan betegségek, amelyeknek az EKG-n kimutatható jelei csak terhelésre jelentkeznek. Ezért előfordulhat, hogy fizikai terhelés (pl. kerékpár vagy futópad használata) közben kell, hogy felvegyék az EKG-görbét. Ezt nevezik terheléses EKG-nak.
Bizonyos ritmuszavarok nem észlelhetők folyamatosan, ezért a véletlenszerűen megválasztott időpontban elkészített EKG-n nem mutathatók ki. Ilyenkor 24-órás folyamatos vizsgálatot végeznek hordozható EKG-készülékkel. Ez a Holter-vizsgálat. A folyamatosan rögzített adatokat végül számítógéppel értékelik ki.
Veszélytelen vizsgálat.
Fájdalom:
Nem fájdalmas. Amikor a bőrt megnedvesítik, vagy géllel bekenik, az kellemetlenül hűvös lehet.
Ultrahang vizsgálat:
Leírás:
A vizsgálatot hason vagy hüvelyen keresztül használt vizsgálófej segítségével végzik. A hasi vizsgálatot a kismedencéből kiemelkedő képletek vizsgálatára, míg a hüvelyit a kismedencében megbúvó eltérések felismerésére használják.
Egyes esetekben (például a méhlepény tapadásának vizsgálatakor) a kismedencében lévő területek vizsgálatára is a hasi utat választhatják, ekkor azonban telt hólyag szükséges a képalkotás megkönnyítése céljából, míg hüvelyi vizsgálatok esetén a telt hólyag inkább akadályozza a kismedencei szervek pontos megítélését.
Hüvelyi vizsgálatkor a páciensnek hanyattfekvő helyzetben, felhúzott lábakkal kell feküdnie, a vizsgálatot végző szakember a vékony, hosszúkás alakú vizsgálófejre egyszer használatos védőburkot (többnyire gumióvszert) húz. A vizsgálófejet óvatosan a hüvelybe vezeti, ahol azt kíméletesen mozgatva áttekinti a kismedencei szerveket.
A hasi vizsgálat a hasfalon át történik, szintén hanyattfekvő helyzetben. A has bőrére az ultrahanghullámok terjedését könnyítő zselészerű anyagot kennek.
A különböző szövetek különböző mértékben nyelik el és verik vissza a vizsgálófej által kibocsátott ultrahanghullámokat. A vizsgálófej ez utóbbiakat felfogja és érzékeli, majd elektromos jellé alakítja vissza, melyből végül is egy képernyőn - általában kétdimenziós, fekete-fehér - kép jelenik meg.
Előkészítés:
Hüvelyi ultrahangvizsgálat esetén az üres hólyag, míg hasi vizsgálat esetén többnyire a telt hólyag tekinthető optimálisnak. Célszerű előre tisztázni a vizsgálatot elrendelő orvossal, hogy telt, vagy üres hólyaggal történik-e majd a vizsgálat, mert ezzel a beteg nagymértékben megkönnyítheti az ultrahangvizsgálatot végző szakember munkáját.
Veszélye:
Az elmúlt években felmerült az ultrahangvizsgálatok lehetséges ártalmairól néhány, mint utóbb kiderült, megalapozatlan vélemény. Való igaz: az ultrahangnak létezik szövetkárosító hatása. Ugyanakkor biztosan állítható, hogy a szülészetben alkalmazott ultrahangkészülékek által kibocsátott ultrahang energiája még hosszantartó, gyakran ismételt vizsgálatok esetén sem elégséges semmilyen szöveti ártalom létrehozására. Egyetlen megbízható, nagy esetszámú tanulmány sem igazolta az ultrahang esetleges magzatkárosító hatását. Mindazonáltal az ultrahangvizsgálatot, mint minden egyéb humán vizsgálatot, csak indokolt esetben szabad végezni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ultrahangvizsgálatok segítségével súlyos fejlődési rendellenességek, valamint anyai és magzati veszélyállapotok ismerhetők fel időben. A modern terhesgondozás ma már nem nélkülözheti az ultrahang által nyújtott hatalmas segítséget.
Fájdalom:
A vizsgálat nem jár fájdalommal. Hüvelyi ultrahang esetén enyhe kellemetlen érzés adódhat a hüvelyi vizsgálófej mozgatásából, azonban normális esetben nem jelentkezhet fájdalom.